Vincentian Family Office ● Bureau de la Famillie Vincentienne ● Oficina de la Familia Vicenciana

Róma, 2022. november 18.

WWW: famvin.org

ADVENTI LEVÉL
AZ EVANGÉLIUMI TANÁCSOK:
EGYETEMES FELHÍVÁS A SZENTSÉGRE
VFO@famvin.org

A Vincés Család minden tagjának

+1 (215) 715-3984

Kedves Testvéreim!

Urunk kegyelme és békéje legyen mindig velünk!

Ez az adventi levél meghívás az evangéliumi tanácsok imádságos, elmélkedő bensővé

500 East Chelten Avenue, Philadelphia, PA 19144, USA

tételére, ezáltal folytatva utunkat Páli Szent Vincével, a „szeretet misztikusával”. Jézus életünk,
cselekedeteink, törekvéseink középpontja. Számunkra, keresztények számára Ő a középpont,
a modell és az, akit életünkben az első helyre kell helyeznünk, akár a házaséletre, akár a
cölibátusra, akár a megszentelt élet valamelyik formájára szól a hivatásunk. A szegénység, a
tisztaság és az engedelmesség tagadhatatlan és szembetűnő jelek Jézus életében, mert ő
szegény, tisztaságos és engedelmes volt.

Amikor a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség evangéliumi tanácsairól

beszélünk, általában a megszentelt élethez kapcsoljuk őket. Az Istennek szentelt személyek
egy meghatározott utat követnek, amelyet fogadalmaik megerősítenek. Az evangéliumi
tanácsok azonban részét képezik az egyes keresztények szentségre való egyetemes hívására
adott válasznak is, de mindig a sajátos hivatásuknak megfelelően, amelyet maga Jézus adott.

Jézus marad a három evangéliumi tanács megélésének prototípusa. Bár mindene

megvolt, mégis szegényesen élt. Szűzies volt, ami nagy szabadságot biztosított számára a
kapcsolataiban. Engedelmes volt, nagy világossággal kifejezve, hogy földi küldetése az Atya
terve szerint fog kibontakozni, és teljesen átadta magát Atyja akaratának földi életének utolsó
másodpercéig, egészen a keresztig, ahol Atyja házába való visszatérése előtt felkiáltott:
„Elvégeztetett” (Jn 19,30).

1
 A szegénységről szóló evangéliumi tanács alapja Isten Fiának élete:

„Jézus Krisztus, akinek, bár mindene megvolt, semmije sem volt; ő volt az egész világ
ura és mestere, ő teremtette a benne levő javakat; mégis hajlandó volt a mi kedvünkért
megfosztani magát a használatától; bár az egész világ ura volt, mégis a legszegényebbé
tette magát, még a legcsekélyebb állatoknál is kevesebbel rendelkezett. 1”

Vincésekként a szegények szolgálatára való közös elhívásunk arra ösztönöz bennünket,

hogy tanúságot tegyünk a világban a Krisztushoz való kötődésünkről, amely a
keresztségünkkel kezdődött és elmélyül, amíg visszatérünk az Atya házába. Vincésekként nem
az anyagi javak és pénzügyi források felhalmozása a saját önző céljaink érdekében a
prioritásunk, mert mindig szem előtt és a szívünkben tartjuk, hogy a szegények „a mi Uraink
és Mestereink”, akiknek joguk van a mi forrásainkhoz. Ha elgondolkodunk azon, hogyan
segíthetünk nekik, az segít nekünk abban, hogy józan és egyszerű életmóddal éljük meg a
szegénység evangéliumi tanácsát. A vincés küldetés a szegények világába helyez minket. A
vincés szegénység elősegíti a testvéreinkkel való szolgálat és szolidaritás közösségét.

Azt is feltételezi, hogy életünket a szegény Jézus példájára alakítjuk, aki a

legelhagyatottabb embereket evangelizálta. Szent Vince az Egyház hosszú hagyománya szerint
különbséget tesz a belső és a külső szegénység között, mindkettőre szükség van. Külső
megnyilvánulás nélkül a „lelki szegénység” nem hihető. Lelki motiváció nélkül az „anyagi
szegénység” gyakran gonosz arculatú.

A tisztaság evangéliumi tanácsa minden keresztényt érint, nyilvánvalóan azokat, akik

fogadalmat tesznek, de a házas és egyedülálló embereket is. Vincésekként, - akik rendszeres
kapcsolatban állunk a szegényekkel, - nemcsak anyagilag kell segítenünk, hanem lelkileg is,
egészen (egészlegesen) közelítve az illetőhöz, megosztva vele a tisztaság értékét az
evangelizáció keretében. A szegények a keresztény kapcsolatokat azon keresztül fogják
megérteni, ahogyan az evangéliumi értékekkel összhangban élünk, ahogyan világosság és só
vagyunk az emberiség számára.

A tisztaság az életállapotnak megfelelő külső és belső önmegtartóztatást jelent, hogy a

személy érzelmeit és szexualitását mások és önmaga iránti mélységes tisztelettel élhesse meg.
A cölibátus feltételezi a házasságról és az ahhoz tartozó szexuális megnyilvánulásokról való
lemondást, amely annak a sajátossága.

A megszentelt életet élő vincések számára a fogadalom e két eleme, a szüzesség és a

cölibátus, teljes ajándékuk külső megnyilvánulása. Ezeket úgy kell tekinteni, mint
elkötelezettséget egy „különleges felelősség: a szegények szolgálata” iránt, és nem a családi
felelősség megtagadásaként. Jézus radikális követésének követelményei arra késztetik a
megszentelt életet élő vincéseket, hogy teljesen felajánlják magukat az Isten Országának
ügyéért.

1
Coste XI, 224; Konferencia130 „A szegénységről”, 1655. augusztus 6.

2
 Nekünk Vincéseknek, a tisztaság evangéliumi tanácsa általában segít abban, hogy
növekedjünk a Jézussal való bensőséges kapcsolatban. A szüzesség, mint önmagunk nagylelkű
odaajándékozása másoknak, elősegíti evangelizációs küldetésünket és a szegények iránti
szeretetet, ez a nagylelkűség és a kreativitás kifejeződése. A szegénységhez hasonlóan a
szüzesség is a közösségi szolgálatra ösztönöz, amely csak baráti és testvéri kapcsolatokon
keresztül lehet hatékony.

Arra vagyunk hivatottak, hogy az egészséges barátságok és az óvatosság révén

szabadságot és kölcsönös támogatást fejlesszünk ki, ami apostoli buzgósághoz vezet. Fel kell
ismernünk saját gyengeségeinket, alázatra van szükségünk, és szükségünk van Jézus
nélkülözhetetlen támogatására. Szent Vince szerint „Az alázatosság nagyon kiváló eszköz a
tisztaság megszerzésére és megőrzésére. 2”Van, amikor a Jézushoz való hűség áldozatokkal jár.
Szent Vince a belső és külső érzékek komoly feláldozását (megalázkodás/mortifikáció) ajánlja,
és azt, hogy tudjuk, hogyan kerüljük el az érzelmek és a szexualitás kifejezésének olyan
módjait, amelyek nem állnak összhangban a cölibátussal. Mivel emberi mivoltunknak vannak
erősségei és gyengeségei, a nehézségekről őszintén kell beszélnünk Jézussal és másokkal, akik
támogathatnak minket, például gyóntatónkkal és lelki vezetőnkkel.

A harmadik evangéliumi tanács az engedelmesség. Olyan embereknek szól, akik

nyitottak Jézus üzenetére. A kétségek és bizonytalanságok ellenére átadják magukat Jézusnak,
és bíznak benne, meggyőződve arról, hogy végül is az általa javasolt út a legjobb. Ahogy Szent
Vince emlékeztet bennünket: „Isten megáldja az engedelmességben tett cselekedeteket. 3”

Az engedelmesség olyan evangéliumi értékeket és magatartást feltételez, mint az alázat,

az egyszerűség, a szelídség, a párbeszéd, a meghallgatás ajándéka a házaséletben, a
cölibátusban vagy a megszentelt életben. Szent Vince még akkor is, amikor a megszentelt
személyekhez fordul, gyakran idézi fel a világiak engedelmességének és a megbecsülésnek a
példáját:

„Ismertem egyszer egy udvari tanácsost... Akármilyen öreg volt, soha semmit nem tett
anélkül, hogy tanácsot ne fogadott volna el. Ha nem volt senkije, odahívta a lakáját:
„Jöjj ide, kis Péter, van egy ilyen ügyem, mit gondolsz, mit tegyek vele? A lakája így
válaszolt: ’Uram, úgy látom, jól tenné, ha így cselekedne.’ Menj, Péter, igazad van,
követem a tanácsodat. És elmondta nekem, hogy úgy érezte, Isten olyan áldást adott
erre, hogy az általa így tett dolgok sikeresek voltak. 4”
Amikor két vagy több ember nem tud egyetérteni egymással, különösen fontos
kérdésekben, az engedelmesség evangéliumi tanácsa az, ami a belső béke és megbékélés olyan
állapotába vezeti őket, amire nem is gondoltak volna. Keresztényként és vincésként nem arra

2
Coste XI, 168; Konferencia 111 „A tisztaságról”, 1654. november 13.
3
Coste VI, 560; 2431 Levél François Villain Lazarista Misszióspapnak Troyes-ba, 1657. október 25.
4
Coste XIII, 642; 160 Dokumentum, Tanácsülés 1647. június 20.

3
törekszünk, hogy miénk legyen az utolsó szó, és nem arra, hogy nekünk legyen igazunk, hanem
arra, hogy a szolga szerepében legyünk, aki szolgál, és nem az, akit szolgálnak.

Az evangéliumi tanácsok elmélkedése és bensővé tétele segítsen mindannyiunknak,

hogy válaszoljunk a szentségre való egyetemes hívásra, és így nagy áldásokban részesüljünk.

„Milyen áldottak azok, akik így adják át magukat Istennek, hogy azt teszik, amit Jézus
Krisztus tett, és gyakorolják utána azokat az erényeket, amelyeket ő gyakorolt: a
szegénységet, az engedelmességet, az alázatot, a türelmet, a buzgóságot és más
erényeket! Mert így ők egy ilyen Mester igazi tanítványai; tisztán az ő szellemében élnek
és az ő életének illatával, tetteinek érdemével terjesztik a lelkek megszentelésére, akikért
meghalt és feltámadt. 5”

Adventi imám a Vincés Család minden tagjáért: „Féljétek őt [a mi Urunkat] továbbra

is, és szeressétek őt nagyon; ajánljátok fel neki kényelmetlenségeiteket és kis szolgálataitokat,
és ne tegyetek mást, csak hogy neki örömet szerezzetek, és így növekedni fogtok kegyelemben
és erényben. 6”

Testvéretek Szent Vincében

Tomaž Mavrič, CM

5
Coste VIII, 543; 3314 Levél Joseph Beaulac-nak [1656].
6
Coste IV, 410; 1512 Levél a Nővéreknek Valpuiseaux-be, 1652. június 23.