Vincentian Family Office — Oficina de la Familia Vicenciana — Bureau de la Famille Vincentienne

500 East Chelten Avenue, Philadelphia, PA 19144, USA

+1 (215) 715-3984 VFO@famvin.org http://www.famvin.org

Róma, 2024. február 18.

Nagyböjt első vasárnapja

A Vincés Család Mozgalom minden tagjának

AZ OLTÁRISZENTSÉG IMÁDÁSA
SZENVEDÉLYESEN RAJONGANI JÉZUSÉRT

Kedves Testvérek Szent Vincében!

Jézus kegyelme és békéje legyen mindig velünk!

A 2016. szeptember 27-i levelemben arra buzdítottam, hogy gondolkodjunk el Szent

Vincéről, mint „a szeretet misztikusáról”. Az említett levél óta a Közös Szabályokra és a
Missziós Kongregáció Konstitúcióira támaszkodva elmélkedtünk arról, hogy mi tette őt a
Szeretet misztikusává.

A Közös szabályok tízedik fejezetében, amely lelkiségünk alapjairól szól, Szent Vince
arról ír, hogy az Eucharisztiában mindent megtalálunk.

A szentmiseáldozatban Jézus minden pillanatban felajánlja magát valahol a világban.

Jézus jelenléte a kenyér és a bor színe alatt nem korlátozódik a szentmise idejére, hanem
felbecsülhetetlen értékű kiegészítő ajándékként kínálkozik számunkra, a nap 24 órájában jelen
van a világ tabernákulumaiban. Nem félórás vagy egyórás jelenlétről van szó, hanem a nap 24
órájában, éjjel-nappal. Amikor elsétálunk egy templom, egy kápolna, egy olyan hely mellett,
ahol tabernákulum van, és ahol Jézus lakik, teljesen tudatlanok lehetünk, nem vesszük észre,

1
vagy nem gondolunk arra, aki ott van, a kenyér színe alatt, néha csak néhány méterre, vagy
akár karnyújtásnyira. A fizikai emlékeztetők segítségünkre lehetnek: „Ami pedig az
Oltáriszentség előtti lámpást illeti, Jézusom, Istenem, azt láthatóan égve kell tartani” 1, de még
inkább reagálnunk kell rá.

Az Egyház történetében az első szentmise óta, amikor Jézus az utolsó vacsorán kenyér
és bor formájában felajánlotta magát, sok példa volt az eucharisztikus csodákra, amelyek
megerősítették Jézus valóságos jelenlétét az Eucharisztiában; sok olyan eset, amikor az
embereknek az Eucharisztián kívül más táplálékra nem volt szükségük az élethez; számtalan
megtérés történt, mert Jézus állandóan jelen volt a világ tabernákulumaiban. Számtalan ember
töltött és tölt el órákat és órákat a tabernákulum előtt vagy a szentségimádás alatt, gyakran
anélkül, hogy bármit is mondanának, anélkül, hogy egy kéréslistával érkeznének, amelyeket
Jézustól szándékoznak megkapni, hanem egyszerűen csak vele vannak, csendben maradnak,
és megadják Jézusnak a lehetőséget, hogy beszéljen, amikor akar, és azt mondja, amit Ő
megfelelőnek és szükségesnek tart a számukra.

„Amikor áthaladnak egy falun, üdvözöljék az adott hely őrangyalát, és amikor a kocsi
megérkezik, megkérdezik, hol van a templom, hogy nincs-e túl messze. Míg egyikőjük
megáll a fogadóban, hogy megnézze, van-e ott szoba, addig a többiek elmennek imádni
az Oltáriszentséget” 2.

Egyes plébániák, kápolnák és vallási közösségek a nap 24 órájában végzik a szentségimádást.

Néha egy csoport, vagy akár egyetlen személy gondoskodik arról, hogy Jézus soha ne maradjon
egyedül. Egyesek számára a Jézussal való találkozás az éjszaka közepén történik, amikor a
legtöbb ember alszik. Sokunkban felmerülhet a kérdés: hogyan tudnak ezek az emberek nem
csupán néhány percig, hanem órákig a tabernákulum előtt vagy a szentségimádáson maradni?
Hogyan képesek erre?

Két válasz jut eszembe:

1) EZEK AZ EMBEREK HISZNEK JÉZUS VALÓSÁGOS JELENLÉTÉBEN A

KENYÉR ÉS A BOR SZÍNE ALATT.

2) SZENVEDÉLYESEN RAJONGANAK JÉZUSÉRT.

A katekizmus megtanulása, a mindennapos vagy vasárnapi szentmisén való részvétel,

az Eucharisztiáról szóló konferenciákon való részvétel vagy a témával kapcsolatos könyvek
olvasása stb. nem elég ahhoz, hogy Jézus kenyér és bor színe alatti valóságos jelenlétében a
hitre és a Jézus iránti szenvedélyre eljussunk. Ez csak Jézus kegyelme, irgalma és feltétel
nélküli szeretete által lehetséges. Ő a nap 24 órájában várja, hogy eljöjjünk és meglátogassuk

1
Coste II, 604-605; Levél 817 Claude Dufour-nak, Saintes-be, 1646. július 4.
2
Coste X, 554-555; 100. Konferencia, Calais-ba küldött négy nővérnek, 1658. augusztus 4.

2
őt a belső csendben, hogy megnyissuk a szívünket és várjuk a pillanatot, amikor ő jónak látja
közölni velünk, amit akar.

Mindannyiunkat arra hívom, hogy személyesen gondolkodjunk el: Hol vagyok én a fent
említett két ponthoz képest?

A hit zarándoklatán nem szabad, hogy megijesszen, elkeserítsen vagy akár megrázzon
az a felismerés, hogy még nem ott vagyok, ahol lenni szeretnék. Nem szabad, hogy
megrázzanak azok a kétségek, amelyeket évek óta magammal cipelek. Nem az a legfontosabb,
hogy én mit gondolok magamról, hanem az, hogy Jézus mit gondol rólam!

Jézus a nap 24 órájában, minden időben vár ránk, bármilyen állapotban is vagyunk, a
kétségekkel, örömökkel vagy bánatokkal, amelyeket elé hozunk. Szent Vince azt tanácsolja:
„Szentségimádás után, ha felajánlották neki a munkát, amelyet el fognak végezni, kérjék tőle a
kegyelmet, hogy elmondhassák a szegény betegeknek, azt, amit ő mondani akar nekik, amit
hallaniuk kell az üdvösségükért” 3.

Jézus rendszeres meglátogatásával a tabernákulumban, a rendszeres

Szentségimádással, Jézus elkezdi lebontani a falakat és az akadályokat, és elkezd minket belső
békéjével betölteni, megnyitva szívünket, hogy új lépéseket tegyünk a pillanat felé, amikor
képesek leszünk habozás nélkül pozitívan válaszolni neki. Szent Vince egy nagyon konkrét
példát ad: „Most, amikor valaki valami becstelent mond, amit nehezen viselünk el, egyáltalán
ne válaszoljanak, hanem emeljék fel szívüket Istenhez, kérjék tőle a kegyelmet, hogy ezt az ő
kedvéért szenvedjék el, és menjenek az Legméltóságosabb Oltáriszentség elé, hogy elmondják
Urunknak a bánatukat” 4.

Miközben ezeket a sorokat írom, felismerem a távolságot, amely a fent említett két
ponttól elválaszt. Meggyőződésem, hogy mindannyiunk számára a pozitív válasz az alapvető
feltétele a tartós megtérésnek, amely magával hozza az összes többi lelki eszközt, amely segít
minket zarándoklatunkon.

Szeretném bemutatni egy világi személy példáját, akivel néhány évvel ezelőtt Rómában
találkoztam. Az ő tanúőságtétele rendkívüli módon tükrözi a fent említett két pontot.

Arnoldónak hívják, nős, három gyermeke van. Nagyon ismert Olaszországban és azon
túl is. Előkelő olasz családból származik. Filozófusként, íróként, költőként és vállalkozóként
fényes volt a jövője. De mindezt feladta, hogy a „Művészetek és szellemi értékek háza” nevű
alapítványnak szentelje magát. Felesége és három gyermekük, akik 14, 12 és 9 évesek, hallják,

3
Coste XIII, 766;186. dokumentum, A Hôtel-Dieu-betegek általános gyónásra való felkészítéséről (1636).
4
Coste X, 185 ;74. konferencia, A testi és lelki szenvedés szeretetéről (Közös szabályok, 6. pont), 1656. július 23.

3
amint azt mondja: „Sajnálom, mennem kell, hogy beszéljek Jézussal”. Íme néhány elmélkedése
Jézusról, az Eucharisztiáról és Isten szeretetéről 5:

Az évek során mindig és minden nap, vagy legalábbis számtalanszor, ott van ez az Eu-
charisztiában jelen lévő Krisztussal való kapcsolat... Ő valóban jelen van a világban.
Ő lélegzik a világban. Minden tabernákulumból.
Azt hiszem, Isten szeretete az, ami megérint. És ez mindig meglep engem. Amikor a
legkevésbé számítok rá, amikor a legkevésbé érzem magam méltónak a szeretetére,
megérint, kinyújtja felém a kezét, ráébreszt, hogy mennyire szeret engem. Mindig ő az,
aki kinyújtja a kezét felénk... Úgy gondolok Istenre, mint egy szerelmesre, aki mindig
„az ajtónk előtt áll”, és arra vár, hogy kinyissuk neki.

A Krisztussal való találkozás örökre megpecsételi az embert. Olyan, mint egy nyitott
seb. Amikor Krisztus lecsap és megsebez minket, szeretetből elkezdünk meghalni,
felemészt a szeretet... Csak azért vagyok biztos benne, hogy szerelmes vagyok belé, mert
megérintett, mert úgy érzem, hogy ez a „nyílt seb” ad értelmet az életnek, mert senki
sem érintett még meg olyan mélyen, mint Ő, senki sem hatolt le a lelkem legmélyére,
simogatva azt, mint Krisztus.

Ő, a tabernákulumban, Ő, aki jelen van az Eucharisztiában, aki leereszkedik a lélek

mélyére, hogy csillapítsa azt... Az Eucharisztia, úgymond, egy titkos nedvvel itatja át a
testet és a lelket, működésbe hozva egy második vérkeringést, amelyben egy titokzatos
vér folyik, a szeretet vére.

Krisztus az Eucharisztiában még mindig a kereszten van és ugyanakkor feltámadt: az

idők végezetéig továbbra is odaadja magát, hogy megmentsen minden embert... A
kereszt és az Eucharisztia két abszurd „botrány” a világ mentalitása számára, mert a
szeretet legfőbb csúcsát tárják fel... Az Eucharisztia hat az emberi lelkiismeretre, és
szeretetté változtatja azt.

A szentáldozás mindenekelőtt tapasztalat, nem pedig rituálé, és a tapasztalat feltételez

egy kapcsolatot, egy akaratot, egy értelmet és egy szívet Isten jelenléte előtt, akiről a
hitünk által hisszük azt, hogy Ő Isten.

Ha néhány napig nem áldozom, hiányzik az Eucharisztia. Az Eucharisztia szükséglet;

nem lehet ellenállni neki. Vegyetek el tőlem mindent, de az Eucharisztiát ne. Semmilyen
kísértés, semmilyen bűn nem késztethet arra, hogy lemondjak az Eucharisztiáról.

A szentségimádás, Jézus meglátogatása a tabernákulumban

5
Ezek a gondolatok a következő könyvből származnak: Arnoldo Mosca Mondadori és Monica Mondo, Il farmaco
dell'Immortalità, Dialogo sulla vita e l'Eucaristia [A halhatatlanság orvosa, párbeszéd az életről és az Eucharisz-
tiáról], Scholé, Editrice Morcelliana, Brescia, 2019. Az alábbi interjút Monica Mondóval Arnoldo Mondadori
készítette.

4
 Azon emberek számos példáján felbuzdulva, akiknek tanúságtétele segít elmélyíteni
személyes hitünket Jézus valóságos jelenlétében, az Eucharisztiában és Jézus iránti
szeretetünket, meghívást kapunk arra, hogy a liturgikus évnek ezt a különleges időszakát, a
Nagyböjtöt, a rendkívüli kegyelem időszakaként használjuk fel a Missziós Kongregáció
alapításának 400. évfordulójára és az egész Egyház jubileumára való felkészülésben, hogy
konkrét lépéseket tegyünk ebben az irányban. Legyen az Eucharisztia az egész Vincés Család
Mozgalom, minden kongregáció, minden világi egyesület, valamint mindazok számára, akik a
vincés lelkiséget és karizmát élik anélkül, hogy a Család bármely ágához tartoznának, egyre
inkább annak központja és inspirálója, amik vagyunk.

Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak a közösségeknek, csoportoknak és

egyéneknek, akik már rendszeresen szerveznek közösségi szentségimádást, valamint
személyes látogatásokat a tabernákulumban jelen lévő Jézushoz. Azokat a közösségeket,
amelyek nem gyakorolják a heti szentségimádást, arra szeretném bátorítani, hogy ebben a böjti
időszakban kezdjék el, és tegyék ezt rendszeres imagyakorlatukká. A világi csoportok saját
belátásuk szerint szervezhetik meg a szentségimádást azokon a plébániákon vagy kápolnákban,
ahol találkoznak. Más emberek, akik nem tartoznak egy meghatározott ághoz, megnézhetik,
hol tudnak csatlakozni a szentségimádáshoz. A szentségimádáson kívül Jézus a nap 24 órájában
vár minket a tabernákulumban. Mivel a Családban minden kongregáció és világi egyesület
olyannyira vágyik arra, hogy tagjainak száma és életszentsége növekedjék, Jézus biztosan nem
marad közömbös a kérésünkre.

A Csodásérmű Szűzanya, Páli Szent Vince és a Vincés Család Mozgalom minden

szentje, boldogja és Isten szolgája járjon közben értünk!

Testvérük Szent Vincében

Tomaž Mavrič, CM